A TSMT módszerét Lakatos Katalin (konduktor) (1962-2016.) dolgozta ki. Multidiszciplináris látásmódja, külföldi tanulmányai, csillapíthatatlan tudásvágya, és a gyermekek szeretete motiválta arra, hogy megalkossa a méltán népszerű tervezett szenzomotoros tréning módszerét. 

Varázslat? Nem!

A TSMT torna gyakorlataival előzetes vizsgálat után, a gyermek központi idegrendszerére hatunk. Gyakorlatainkat neurológiai alapokra helyezzük, és megfelelő mennyiségű és minőségű előre meghatározott szenzomotoros ingerekkel segítjük azon területek fejlődését, ahol bizonyos eltéréseket tapasztaltunk. Lehetőséget biztosítunk a gyermekek számára, hogy az esetlegesen kimaradt mozgásfejlődési szakaszokat újra éljék, a nehézséget jelentő mozgásformákat begyakorolják, s ezáltal az akadályok elháruljanak a fejlődés útjából. A rendszeres, tréning-szerű torna következtében az idegpályák, a neuronok és a neuronhálózatok közötti kapcsolatokat megerősítjük, s ezzel biztosítjuk, hogy a későbbiekben a bonyolultabb agykérgi tevékenységek (pl. írás, olvasás, számolás) elsajátítása, és az iskolai beválás sikeres legyen. 

A TSMT torna során játékos, érdekes és izgalmas környezetet teremtünk („dzsungel hatás”), amellyel felkeltjük a gyermekek érdeklődését, s folyamatos kihívásokkal fenntartjuk motivációjukat, így szinte észrevétlenül és élvezettel fejlődnek a mozgás által.

Miben különbözik a TSMT más sportági sportoktól, mi a sajátossága?

A TSMT sajátossága, hogy előzetesen megismeri a gyermek részképességeit, és ehhez mérten alakítja ki a terápiát, melyben az idegrendszer hatékony működése a cél.  Kiemelten fontosnak tartja az egymásra épülő vesztibuláris inger bevitelt, úgy mint a bukfenc, gurulás, ugrás, lengetések, hinta.  A terápia mindig többcélú, a különböző ingerbevitelek és az építkező feladatok segítségével, nem csupán a motoros teljesítmény javulása a cél, hanem a gyermek, pszichés, kognitív, szociális készségeinek fejlődése is.

Valójában mit is jelent ez a mozaikszó?

TSMT (T=tervezett, S=Szenzoros M=Motoros, T=tréning).

Tervezett: A terápia megkezdése mindig a gyermek előzetes felmérésével történik (Longitudinális Komplex Diagnosztika).  A terapeuta a vizsgálat után értékeli az eredményeket, és ennek megfelelően egyénre szabottan,  meghatározott bemeneti szinttől, és meghatározott fejlesztési célokkal kezdi meg a terápiát, amennyiben az szükséges. A bevitt szenzoros ingerek tervezettsége, változatossága és egymásra építettsége nagymértékben meg fogja határozni a javulást.

Szenzoros: A fejlesztés az érzékszervi csatornákon keresztül valósul meg, úgy mint vesztibuláris (az agy érési folyamatait leginkább beindító inger), auditív, vizuális, taktilis (különböző eszközökkel, felületekkel való találkozás), propioceptív (minden, amihez a saját test érzékelése a térben szükséges). 

Motoros: A fejlesztés minden esetben nagymozgásos és finommozgásos feladatok által mennek végbe.

Tréning: Edzéselméleti elméleti szempontokat vesz figyelembe, melynek során gyorsabb, hatékonyabb, adekvátabb, életkornak jobban megfelelő működések jelennek és szilárdulnak meg pszichikai, fizikai, technikai, és kognitív szinten is.